1És fölkelvén az õ egész sokaságuk, vivék õt Pilátushoz. 2És kezdék õt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy õ magát ama király Krisztusnak mondja. 3Pilátus pedig megkérdé õt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És õ felelvén néki, monda: Te mondod! 4Monda pedig Pilátus a fõpapoknak és a sokaságnak: Semmi bûnt nem találok ez emberben. 5De azok erõsködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.

6Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é õ? 7És mikor megtudta, hogy õ a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé õt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.

8Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok idõtõl fogva kívánta õt látni, mivelhogy sokat hallott õ felõle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet õ tesz. 9Kérdezé pedig õt sok beszéddel; de õ semmit nem felele néki. 10[Ott] állanak vala pedig a fõpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván õt. 11Héródes pedig az õ katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván õt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz. 12És az napon lõnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az elõtt ellenségeskedésben valának egymással.

13Pilátus pedig a fõpapokat, fõembereket és a népet egybegyûjtvén, 14Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti elõttetek kivallatván, semmi olyan bûnt nem találtam ez emberben, a mivel õt vádoljátok: 15De még Héródes sem; mert titeket õ hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett õ. 16Megfenyítvén azért õt, elbocsátom. 17Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy [foglyot.]

18De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! 19Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe. 20Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; 21De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg õt! 22Õ pedig harmadszor [is] monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bûnt nem találtam õ benne; megfenyítvén azért õt, elbocsátom! 23Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az õ szavok és a fõpapoké erõt vesz vala. 24És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala. 25És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az õ akaratuknak.

26Mikor azért elvivék õt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezõrõl jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.

27Követé pedig õt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták õt. 28Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. 29Mert ímé jõnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddõk, és a mely méhek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak! 30Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31Mert ha a zöldelõ fán ezt mívelik, mi esik a száraz [fán?]

32Vivének pedig két másikat is, [két ]gonosztevõt õ vele, hogy megölessenek.

33Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték õt és a gonosztevõket, egyiket jobbkéz felõl, a másikat balkéz felõl. 34Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az õ ruháit, vetének reájok sorsot. 35És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig õt a fõemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha õ a Krisztus, az Istennek ama választottja. 36Csúfolák pedig õt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván õt. 37És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! 38Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betûkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.

39A felfüggesztett gonosztevõk közül pedig az egyik szidalmazá õt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! 40Felelvén pedig a másik, megdorgálá õt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! 41És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. 42És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljõsz a te országodban! 43És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.

44Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lõn az egész tartományban mind kilencz órakorig. 45És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. 46És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. 47Látván pedig a százados, a mi történt, dicsõíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. 48És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. 49Az õ ismerõsei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék õt, távol állának, nézvén ezeket.

50És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, 51Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; 52Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. 53És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. 54És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. 55Az [õt] követõ asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az õ teste. 56Visszatérvén pedig, készítének fûszerszámokat és keneteket. [ (Luke 23:57) És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. ]