1Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

2Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

3Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

4A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.

5A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]

6A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

7Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

8Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

9Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

10Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.

11Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.

12Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

13A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.

14A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

15Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.

16Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

17Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

18Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]

19Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.

20Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

21A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

22A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.

23A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

24A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

25A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.

26Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]

27Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

28A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.

29Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.

30Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

31Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!