Hungarian: Karoli 1Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván: 2Hogy a vezérek vezettek Izráelben, 3Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! 4Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl: 5A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt, 6Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, 7Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, 8Új isteneket ha választott [a nép,] 9Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, 10Kik ültök fehér szamarakon, 11Az íjászok szavával a vízmerítõk között, 12Kelj fel, kelj fel Debora! 13Akkor lejött a hõsök maradéka; 14Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, 15És Issakhár fejedelmei Deborával, 16Miért [maradtál] ülve a hodályban? 17Gileád a Jordánon túl pihen. 18[De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, 19Királyok jöttek, harczoltanak; 20Az égbõl harczoltak, 21A Kison patakja seprette el õket; 22Akkor csattogtak a lovak körmei 23Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - 24De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, 25[Az] vizet kért, õ tejet adott, 26Balját a szegre, 27Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, 28Kinézett az ablakon, és jajgatott 29Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; 30Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? 31Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! |