1Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

2Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

3Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.

4Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;

5Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.

6A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

7[Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

8Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.

9[Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.

10Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

11Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.

12Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!

13Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!

14[Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.

15Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

16Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

17Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.

18Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

19Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

20Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.

21Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.

22A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.

23[Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

24Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.

25Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

26Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.

27A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

28A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.