1Felele pedig Jób, és monda:

2Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]

3Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

4Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?

5Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

6Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

7Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?

8Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.

9Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.

10Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

11Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.

12Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

13Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

14Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

15Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?

16Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!

17Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.

18Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

19Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

20Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

21Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!

22Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!

23Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

24Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.

25Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

26Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

27Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

28Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

29Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

30Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

31Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

32Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

33Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.

34Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.