1Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.

2És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.

3Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.

4Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg.

5Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!

6Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;

7Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.

8A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.

9A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.

10Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;

11Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!

12Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.

13Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.

14Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.

15Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.

16És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.

17Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon;

18Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.

19Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.

20Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.

21Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.

22Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.

23Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.

24Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.

25Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.

26Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.

27Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.

28És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.

29Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?

30A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.

31Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,

32Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.

33A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.

34És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.

35Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.