1Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

2Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

3Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

4Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

5Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

6Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]

7Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

8Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

9Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

10Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.

11Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,

12Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

13A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

14A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

15A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.

16Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,

17A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;

18Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.

19Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

20Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

21Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

22A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.