2Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!

3Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

4Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.

5Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.

6Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.

7Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.

8Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

9Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]

10Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

11Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!

12Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

13Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

14Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

15Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

16Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

17Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

18Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

19Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!

20Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

21A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.

22Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

23Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!