1Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

2A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

3Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

4Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.

5Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

6Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

8Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.

9Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.

10Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

11Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.

12A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

13Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

14A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

15Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

16Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

17Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

18A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

19Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

20Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?

21Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

22Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!