1És szóla Elihu, és monda:

2Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

3Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

4Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

5Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

6Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!

7Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

8És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!

9Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

10Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

11Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.

12Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

13Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

14Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

15Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

16Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

17Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

18A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!

19A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.

20Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!

21Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

22Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;

23Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

24Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

25Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

26Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.

27A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

28Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.

29Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;

30Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.

31Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

32A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

33Avagy te szerinted fizessen-é [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

34Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

35Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

36Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

37Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.