1Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,

2A te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához,

3Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,

4Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,

5A te két emlõd [olyan,] mint két vadkecske,

6Míg meghûsül a nap, és elmulnak az árnyékok,

7Mindenestõl szép vagy, én mátkám,

8Én velem a Libánusról, én jegyesem,

9Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,

10Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!

11Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,

12[Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem!

13A te csemetéid gránátalmás kert,

14Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,

15Kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje,

16Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél,