1A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.

2Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.

3Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.

4Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.

5A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.

6A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.

7A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.

8A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.

9A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.

10Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.

11A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.

12A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.

13A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.

14A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

15Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.

16Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.

17Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.

18A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.

19A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.

20A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.

21Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.

22Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!

23Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.

24Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.