1Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérõ- kötelet. 2És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza? 3És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal [is] kijöve eléje. 4És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levõ emberek és barmok sokasága miatt. 5Én pedig, szól az Úr, tûz-fal leszek körülötte és megdicsõítem magamat õ benne!

6Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földrõl, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr. 7Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol. 8Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsõség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az õ szemefényét bántja. 9Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem. 10Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr. 11És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem. 12És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az õ osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.

13Hallgasson minden test az Úr elõtt: mert felkelt az õ szentséges helyérõl.