1Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.

2Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!

3Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

4Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

5Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.

6A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.

7A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

8Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.

9A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

10Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

11Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

12Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.

13Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

14A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

15Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

16Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

17Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

18Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

19Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

20Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.