1Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. (1a) Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

2Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

3Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

4Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

5Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,

6A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

7Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

8Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

9Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

10De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

11Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.

12Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

13Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.

14Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.

15Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.

16Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;

17Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.

18Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

19[Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.

20[ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ]