1Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. (1a) Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

2Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

3Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

4Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.

5Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

6De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

7A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

8Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!

9Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.

10Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.

11Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

12Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

13Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

14Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.

15Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

16Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

17Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

18Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

19De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.

20Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.

21Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

22Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

23Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!

24Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

25Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.

26Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!

27Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.

28Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

29Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

30Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

31[ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]