1Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

2Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

3És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

4Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

5Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

6Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

7Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.

8A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.

9Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

10Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.

11[Van oly] nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.

12[Van] nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.

13[Van] kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

14[Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.

15A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

16A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!

17A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

18E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:

19A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

20Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

21Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

22A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

23A gyûlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.

24E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

25A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;

26A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;

27Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

28A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

29Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.

30Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;

31A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

32Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.

33Mert [miképen] a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: [úgy] a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.