1Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván: 2Szólj Izráel fiainak, és mondd nékik: Mikor bementek a ti lakó földetekre, a melyet én adok néktek. 3És tûzáldozatot akartok készíteni az Úrnak, egészen égõ- vagy véres áldozatot, vagy fogadás teljesítése végett, vagy szabadakarat szerint, vagy a ti ünnepiteken, hogy tulok- vagy juhfélébõl kedves illatot készítsetek az Úrnak: 4Akkor, a ki áldozza az õ áldozatját, vigyen az Úrnak ételáldozatul egy tizedrész [efa] lisztlángot, egy negyedrész hin olajjal elegyítve. 5Italáldozatul pedig egy negyedrész hin bort adj az egészen égõ- vagy véres áldozathoz egy-egy bárány mellé. 6Vagy ha kossal [áldozol,] készíts ételáldozatul két tizedrész [efa] lisztlángot megelegyítve egy hin olajnak harmadrészével; 7Italáldozatul pedig egy hin bornak harmadrészét. [Így] viszel az Úrnak jóillatú áldozatot. 8Hogyha fiatal tulkot akarsz készíteni egészen égõ- vagy véres áldozatul fogadás teljesítése végett, vagy hálaáldozatul az Úrnak: 9Akkor vígy a fiatal tulokkal egyetemben ételáldozatul három tizedrész [efa] lisztlángot, megelegyítve egy hin olajnak felével. 10Italáldozatul pedig vigy fel fél hin bort; kedves illatú tûzáldozat [ez] az Úrnak.

11Eképpen cselekedjetek mindenik ökörnél, mindenik kosnál, mind a juhoknak, mind a kecskéknek bárányainál. 12A [barmok] száma szerint, a melyeket [áldozatra] készítetek: így cselekedjetek mindenikkel, az õ számok szerint. 13Minden benszülött így cselekedjék ezekkel, hogy kedves illatú tûzáldozatot vigyen az Úrnak.

14Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok, vagy lesz köztetek a ti nemzetségeitek szerint, és kedves illatú tûzáldozatot készít az Úrnak: a miképen [ti] cselekesztek, a képen cselekedjék [az is.] 15Óh, község! néktek és a [köztetek] lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr elõtt olyan legyen a jövevény, mint ti. 16Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.

17Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: 18Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyre én viszlek be titeket: 19Akkor, ha majd esztek a földnek kenyerébõl, adjatok felemelt áldozatot az Úrnak. 20A ti tésztátok zsengéjét lepényként mutassátok fel áldozatul; mint a szérûrõl felemelt áldozatot, úgy mutassátok fel azt. 21A ti tésztátok zsengéjébõl adjatok az Úrnak felemelt áldozatot, a ti nemzetségeitek szerint.

22És ha megtévelyedtek, és nem cselekszitek meg mind e parancsolatokat, a melyeket szólott vala az Úr Mózesnek; 23Mind azokat, a melyeket parancsolt az Úr néktek Mózes által, az naptól fogva, a melyen parancsolta azokat az Úr, és azután a ti nemzetségeiteknek [is:] 24Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kivül esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égõáldozatul, kedves illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bûnért való áldozatul. 25És végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és megbocsáttatik nékik, mert tévedés volt az; õk pedig vigyék be az õ áldozatjokat tûzáldozatul az Úrnak, és a bûnért való áldozatjokat az Úr elé az õ tévedésökért. 26És megbocsáttatik Izráel fiai egész gyülekezetének, és a közöttök tartózkodó jövevénynek; mert az egész nép tévedésben volt.

27Hogyha csak egy ember vétkezik tévedésbõl: áldozzék egy esztendõs kecskét bûnért való áldozatul. 28A pap végezzen engesztelést azért a tévedõ emberért, a ki tévedésbõl vétkezett az Úr elõtt, és ha engesztelést szerez néki, megbocsáttatik néki. 29A benszülöttnek Izráel fiai között és a jövevénynek, a ki közöttök tartózkodik: egy törvényetek legyen néktek a felõl, a ki tévedésbõl cselekszik. 30De a mely ember felemelt kézzel cselekszik, akár benszülött akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az õ népe közül; 31Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette, és az õ parancsolatját megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember, az õ hamissága legyen õ rajta.

32Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon. 33És elvivék azt, a kik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez. 34És õrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni. 35És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze õt agyon az egész gyülekezet a táboron kivül. 36Kivivé azért õt az egész gyülekezet a táboron kivül, és agyon kövezék õt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

37És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 38Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az õ ruháik szegleteire az õ nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt. 39És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok. 40Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek elõtt. 41Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.