1Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit! 2S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az õ ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevõ, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérõ; a hitelezõ, mint az, a kinek hitelez; 3Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet. 4Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. 5A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. 6Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.

7Gyászol a must, elhervad a szõlõ, és sóhajtnak minden vidám szívûek.

8Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendõk zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.

9Énekléssel nem isznak bort; keserû a részegítõ ital az ívónak;

10Rommá lõn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!

11Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.

12A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.

13Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midõn a szüret elmult.

14Õk felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felõl.

15Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.

16A föld szélérõl énekeket hallánk: dicsõség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.

17Rettegés, verem és tõr [vár] rád földnek lakója!

18És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, megfogatik a tõrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.

19Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;

20Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bûne és elesik; és nem kél fel többé!

21És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:

22És összegyûjtve összegyûjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.

23És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei elõtt dicsõség lészen.