1Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. 2És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merõ arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét csõ a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak; 3És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. 4És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram? 5És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! 6És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erõvel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura. 7Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá [leszel] Zorobábel elõtt, és felviszi a csúcs-követ, [és ilyen] kiáltás [támad:] Áldás, áldás reá!

8És szóla hozzám az Úr, mondván: 9A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az õ kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. 10Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.

11És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán? 12És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany csõ mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? 13És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! 14És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.