1Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:

2Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

3Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

4Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

5Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.

6Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!

7A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

8Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.

9Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

10Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

11Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!

12Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

13A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

14Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.

15Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

16E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:

17A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

18Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

19A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

20Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

21Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.

22Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

23Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

24Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.

25Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

26Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!

27Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

28Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

29Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

30Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

31És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;

32A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

33Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.

34Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

35Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.