1Asa király uralkodásának harminczhatodik esztendejében feljöve Baása, az Izráel királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához. 2De Asa az Úrnak és a királynak tárházából hoza ki ezüstöt, aranyat, és küldé azt Benhadádnak, a Siriabeli királynak, a ki lakik vala Damaskusban, mondván: 3Szövetség van köztem és te közötted, a mint az én atyám és a te atyád között is volt [azelõtt]. Ímé küldök néked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a te szövetségedet Baásával, az Izráel királyával, hogy távozzék el tõlem. 4És engedvén Benhadád Asa királynak, elküldé az õ seregének vezéreit Izráel városai ellen, és bevevé Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthali minden kincses városait. 5A mit mikor meghallott Baása, abbanhagyta Ráma építését és megszünteté munkáját. 6Akkor Asa király felvevé az egész Júda népét, és Rámából a köveket és a fákat mind elhordák, a melyekkel Baása a várost építi vala, és azokból Gébát és Mispát építé.

7Az idõben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a Siriabeli királyban volt bizodalmad, és nem az Úrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a Siriabeli király hada a te kezedbõl. 8Avagy nem vala-é a Szerecseneknek és a Libiabelieknek nagy seregök, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adá azokat; 9Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik õ hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened. 10Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté õt a tömlöczházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is [sokat] megnyomoríta.

11De ímé Asának mind elsõ, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében. 12És megbetegedék Asa, királyságának harminczkilenczedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az õ betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat. 13És elaluvék Asa az õ atyáival, és meghala az õ királyságának negyvenegyedik esztendejében. 14És eltemeték õt az õ sírjába, a melyet magának vágatott vala a Dávid városában; és helyezék õt az ágyba, a melyet megtöltének drága fûszerekkel, s kenõcscsé feldolgozott jó illatokkal, és érette felette nagy égést rendezének.