Hungarian: Karoli 1Ének; Aszáf zsoltára. (1a) Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! 2Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik. 3Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek. 4Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét! 5Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened: 6Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok; 7A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt. 8Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela. 9Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál! 10A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek. 11Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel, 12A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! 13Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt; 14Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket. 15Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket! 16Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet! 17Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, 18[ (Psalms 83:19) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön. ] |