1Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. (1a) Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

2Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

3Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

4Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.

5Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.

6Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

7Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

8Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

9Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

10Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

11Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.

12[ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]