2A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

3Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

4Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

5Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

6Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

7Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

8Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

9Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

10Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

11Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

12Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

13Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

14Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

15Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

16Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

17Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

18Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.