1Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levõ tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.

2Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, 3Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. 4A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.

5Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. 6De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. 7Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; 8A kétszívû, a minden útjában állhatatlan ember.

9Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az õ nagyságával; 10A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága. 11Mert felkél a nap az õ hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban.

12Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek. 13Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem kísért. 14Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. 15Azután a kívánság megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz. 16Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! 17Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. 18Az õ akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az õ teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

19Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. 20Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. 21Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. 22Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. 23Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát: 24Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. 25De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sõt cselekedet követõje lévén, az boldog lesz az õ cselekedetében.

26Ha valaki istentisztelõnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sõt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. 27Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, [és] szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.