1Jaj azoknak, a kik gondtalanul élnek a Sionon, és a kik elbizakodnak Samaria hegyén; a kik a népek elejének elei, és a kikhez jõ az Izráelnek háza!

2Menjetek át Kalnéba, és nézzetek [szét;] onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál?

3A kik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erõszaknak széket emeltek;

4A kik elefántcsont pamlagon hevernek, és az õ nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak;

5A kik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi;

6A kik a bort serlegekkel iszszák, és szín-olajjal kenegetõznek, és nem búsulnak a József romlásán:

7Most azért [is] õk vitetnek el a számûzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.

8Megesküdt az Úr Isten az õ életére; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét és gyûlölöm az õ palotáit; azért prédára vetem a várost mindenestõl.

9És ha egy házban tíz ember maradna is meg, még az is meghal; 10És mikor felemeli õt az õ barátja és megégetõje, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, a ki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt [is] mondja: Csitt! mert nem szabad említeni az Úrnak nevét! 11Mert ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal.

12Vajjon futhatnak-é a lovak a sziklán? felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé?!

13A kik örültök a hiábavaló dolognak, [és] a kik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat?

14Ímé, bizony népet indítok ellened, oh Izráel háza, azt mondja az Úr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a hámáti úttól az Arába patakjáig.