1Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment. (1a) Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!

2Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.

3Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!

4Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.

5A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

6Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.

7Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.

8Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.

9Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.

10Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

11Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

12Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

13Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.

14Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.

15Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;

16Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.

17[Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.

18Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

19Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.

20Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

21A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat.

22[ (Psalms 34:23) Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik. ]