1Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.

2Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

3Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

4Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

5Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

6Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

7A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

8Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

9Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

10A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

11Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

12Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

13Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.

14És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

15Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

16Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:

17A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!

18És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!